Mélykút - a világ közepe

avagy Fenyő Miksa életrajzából néhány gondolat

"Mélykút. Nem gondolom, hogy bárki is tud falum létezéséről, ha csak nem az én himnuszaimból,aki ott életem legboldogabb éveit töltöttem.Olyan meghatottsággal írom le ezt a szót M é l y k ú t -, talán Sienát írnám így, ha véltlenül ott születtem volna. Oh nagyon szép az, hogy Goethe Frankfurtban született, Heine Düsseldorfban, Dante Firenzében, Voltaire Párizsban, sőt az is, hogy Petőfi Kiskőrösön ( Ő Félegyházát mondott , Kiskőröst egy kicsit szégyellte)- sok mindent írigyelhetnék tőlük, de Mélykút - pozzo profondo - , az istenek sem gondolhatták el szebben.Csak még ideírom , hogy Bácska északi szögletében, a Halas- Rigyica-i vasut mentén Jánoshalma és Bácsalmás között , amit azért is megemlítek , mert hátha ez az én religiózus ragaszkodásom valakit arra csábit, hogy elnézzen oda. .....

.... A vasárnapok és ünnepnapok nagyon szépek voltak Mélykúton; gyermekkoromban szerettem nézni, mikor a népek a misére gyülekeztek , asszonyok, lányok közvetlenül a templom előtt-, a férfiak - a legények és emberek - szemben a templommal a községháza előtt.

A lányok, ma is látom őket, ahogy összefogózva fölvonulnak , száz szoknyában , a legfelső nehéz selyem volt , - virágos mintájú löbötykében, színes fejkendővel, - dehogy tudok ennél pontosabb leírást adni , Tiziano lányának , Laviniának ruháiról sem tudok ennél pontosabb leírást adni.

A férfiak kékposztó öltözetben, vagy igénytelenebb fekete ebelaszt (everlasting) ruhában; a legények selyembársony vagy brokát mellénnyel( mándli, lajbi )"